- A kemencénél dolgoztál?
- Honnan tudod?
- Olyan szagod van, mint egy erdőtűznek...

- ... de nem tudsz, sör van nálad.
- Túléltem három hegyalját, szerinted nem tudom használni a toi-toi wc-t sörrel a kezemben?

Egy tipp wannabe zenészeknek:

Sok dal épül ugyanazokra az akkordokra.
Attól, hogy tudod ezeket az akkordokat, még nem leszel képes dalt írni.

Tanulság: ismerjük a korlátainkat, nem úgy, mint a tüccerek!

Aktuális vicc; ne kérdezd, miért rovat

Két béka ül a mocsárban, megszólal az egyik:
- Brekk, nekem az összes lány megvolt a faluban!
Mire a másik:
- Azért a varázsló lányát kihagyhattad volna...

- ... ezek orvostanhallgatók.
- Szóval fokozottan ügyelnek a higiéniára?
- Dehogy... láttak már cifrábbat is, leszarják.

"- Mit kérsz?
- Egy diétás kólát.
- Koktélt kérj, mert gyakorolnom kell.
- Akkor egy alkoholmentes Cuba Libre-t.
- Szóval rumos kólát kérsz rum nélkül?
- Lehetne diétás kólával?"

- A francba, most lemaradok a legjobb részről. Arról, hogy hogy cseszed el még jobban a dolgokat.
- Hogy lehetne ezt még jobban elcseszni?
- Nem tudom. Lehetetlennek tűnik, de te valahogy mindig megtalálod a módját.

Eszembe jutott ma egy nagyon régi vicc, amin nagyon régen nagyon jót nevettem. Ha valami, akkor ez rétegvicc a javából! Nem hiszem, hogy bárki is érteni fogja, de azért megosztom veletek. Íme.

- Hány Picard kapitány kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Négy, mert... NÉGY... LÁMPA... VAN!

Tudjátok, a borsodi emberek metabolizmusa alapvetően máshogy néz ki, mint az átlagembereké. Míg utóbbiak szénhidrátokból, zsírokból és fehérjékből szerzik be szervezetük építőelemeit és glükóz égetéssel szereznek energiát, addig előbbiek - élükön természetesen a miskolciakkal - alkoholból* veszik fel a szenet, a hidrogént és az oxigént és a levegőből nyerik ki a nitrogént. Az energia szükségleteinket pedig magától értetődően bioetanol elégetésével pótoljuk.

* Gyengébbek kedvéért a közönséges alkohol képlete CH3-CH2-OH.

Minél okosabb egy ember, annál jobban tudatában van, hogy mi mindent nem tud. Szóval ha én most elkeserítően butának érzem magam, az jó jel?

Amikor valaki a lábszárán kezdi el keresni a kulcscsontját, az emberiségbe vetett (meg-megújúló) hitem egy kicsit mindig meghal belül.

Éééés kereken harminckilenc órával azután, hogy felkeltem, most nyugovóra térek. Mellékesen holnap reggel nyolctól órám van, de ilyen az egyetemis az orvostanhallgató élete.

- Rájöttem, hogy az alkohol a szexepilem.
- Nekem meg a sötétség.

Kibaszott nagy don juanok vagyunk ám.

Mission Impossible rovat

Na most az van, hogy holnap reggel nagyon fontos zh-t írok neurobiokémiából, amire - különböző rajtam kívül álló okok, meg hát főleg a lustaságom miatt - nem volt időm készülni.

Na most úgy áll a dolog, hogy ha rendesen szeretném kialudni magam a megmérettetés előtt, akkor nagyjából egy órája lefeküdtem volna, hiszen hozzávetőlegesen hét és fél óra múlva fel kell kelnem.

Na most az a helyzet állt elő, hogy mínusz egy óra alatt nem tudok csodát művelni, hét és fél alatt viszont még lehet, hogy igen. Ez azt jelentené, hogy a komplett holnapi napomat alvás nélkül csinálnám végig úgy, hogy a zh után este fél nyolcig órám van (nem egy huzamban azért), és utána HÖK-ös kötelezettségem.

Na most mivel ez egy fontos zh, úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Vagy fail lesz, vagy victory, de mindenképpen epic. Ha Medikus Kupán meg tudtam csinálni, most is menni fog. És most részeg sem vagyok. Bár lehet, hogy ez inkább hátrány. Nagy levegő... ééééés visszaszámlálás indul. Ic dö fájnöl kántdáun, tüdüdű dü, düdüdü düddű...

UPDATE

0:52 Elpazaroltam majdnem egy órát, mert ráakadtam a kedvenc Futurama részemre. (3x10 The luck of the Fryish)

0:58 Bevetem a nehéztüzérséget, jöhet az első kávé.

1:37 Az anatómiai rész (komoly hiányosságokkal ugyan, de) nagyjából kész. Ezzel mondjuk nem kerültem semmivel közelebb, mert két fajta információ került a birtokomba: amit már gimnáziumban is tudtam, és amit amúgy sem lennék hajlandó bemagolni, most meg különben is minden elvesztegetett perc olyan luxus, amit nem engedhetetek meg magamnak. Nem hiszem, hogy ebből a részből sok kérdés kerül majd ki, haladjunk tovább.

2:02 Eddig akár átlagos nap is lehetne. A biokémiai részben már megint az alkoholizmusról van szó. Jó hír, hogy nem lesz jelentős idegrendszeri károsodásom, rossz, hogy a májam acet-aldehid mérgezésébe fogok beledögleni.

2:54 Jól haladok a biokémiával, ez legalább érdekes és érthető. (!) De kezdek álmos lenni.

3:08 Az élettantól viszont agyfaszt kapok.

3:43 A lényeggel végeztem. Persze vannak hiányosságok. Most lőni kéne még néhány tesztet, meg átolvasni annak a néhány előadásnak a jegyzetét, ahol benn voltam. A végén talán még két óra alvás is belefér. Szép az élet.

4:00 Felébredek a laptopom klaviatúráján. Az élet annyira azért még sem szép. Nincs megállás, második kávé.

- Hasonlítasz apukádra meg tesódra.
- Ilyen ez a genetika.

Ma volt nálunk az International Food Day, ami nagyon király dolog. Mert a különböző népek és kultúrák ételei ugye nagyon érdekesek tudnak lenni, de az éttermekben szart adnak az eredetihez képest. A világot körbeutazni és mindenhol megkóstolni a helyi specialitásokat meg költséges. Ehelyett az egyetemünkön tanuló külföldi hallgatók ilyenkor megfőzik hazájuk legjellemzőbb fogásait, mi meg jól kipróbáljuk őket.

Idén szerencsére okosabb voltam, mint tavaly és nem vertem el az összes kajajegyem amerikai almáspitére. A kínai asztalnál kezdtem, ahol megbizonyosodhattam arról, hogy az éttermekben tényleg szart adnak az eredetihez képest. Nem tudom pontosan, mit ettem (talán jobb is), és az ízvilág ugyan hasonló volt a kínai kajáldákéhoz, de a fíling összehasonlíthatatlan. Megmondom őszintén, tudják mitől döglik a légy. Ezután a japánokat látogattam meg, ahol szusit ettem. Kifejezetten finom volt, de ha egész életemben nyers halon, algán és rizsen kéne élnem, tuti harakirit követnék el. Később átballagtam a szaud-arábiaiakhoz, ahol lecsúsztam a sültcsirkéjükről, viszont életem egyik legjobb süteményével lettem gazdagabb. Egyszerűen leírhatatlan. Csakúgy, mint a kávéjuk... attól konkrétan a fülem kettéállt. Nálam a mai nap győztesei egyértelműen ők voltak, pedig még nagyon nem voltam a végén. A nigériai húsostáskától viszont óvakodjatok: a zebra nem olyan finom, mint gondolnátok. Csak viccelek, biztos nem zebra volt, és a banános sütijük kárpótolt egy picit. Kis pihenő után a bolgár asztalnál találtam magam. Bureket (nem tudom, ők hogy hívják, de a horvátok bureknek szólítják az adott ételt) szóval bureket már ettem, de nagyon régen, úgyhogy egyszerűen nem hagyhattam ki. Aztán megdobtam a dolgot még egy kis csebabbal és valami tzatziki szerű salátával, ami viszon savanyú uborkát is tartalmazott. Záróakkordként lengyel testvéreinknél ettem (akik amúgy nagyon jófejek voltak) egy savanyúkáposztából és húsból álló isteni valamit, meg mézes sütit. A humusz viszont fertelmes... pfej!

Kicsit azért sajnálom, hogy az indiaiakhoz, a törökökhöz és a norvégokhoz már nem jutottam el.

- Épp egy leszarom-napom volt, és...
- Vááárj... milyen napunk van még?

Mert a régi szép időkben ez úgy nézett ki, hogy megittam a magam kis alkoholmennyiségét, és amikor elvesztettem a kontrollt, ösztönösen hazaindultam. Búcsúbarack és teleport haza.

Pár hónapja azonban a kritikus érték elérése után tovább élem a világomat, miközben olyan szintű emberi interakcióra vagyok képes, hogy tíz emberből kilenc elhiszi, hogy józan vagyok. Én meg persze nem emlékszem semmire, jópár órával nem tudok elszámolni.

Eddig az alkohol-dehidrogenáz enzimet istenítettem, de rájöttem, hogy egyrészt gonosz jószág, másrészt meg bennem már nem is jelentős a működése. Eljutottam arra a szintre, hogy megiszom öt felest, a CYP* enzimeim meg röhögnek egy jót a májamban. Kurvára be vagyok fosva.

* Alapvetően az alkohol-dehidrogenáz kezdi el lebontani az etanolt, úgy hogy acet-aldehidet csinál belőle (ettől vagy másnapos). Ez az enzim azonban elég gyenge, ezért ha sokat iszol, bekapcsolnak a citokróm p450 enzimszupercsalád enzimei (CYP enzimek), amik ugyanezt teszik, sokkal durvább mértékben. Ezért kell "bemelegítened" a bulik előtt. Ez az alkoholizmus első stádiuma. A második az, amikor már rendszeresen kiesnek órák, ha iszol. Én jelenleg a harmadik stádiumban járok, a negyedik pedig a masszív alkoholfüggőség. Mellékesen jegyzem meg, hogy a májcirrózis kialakulásához bőven elég másfél év. Le kell állnom.

- Do you remember last week medical party?
- Ööö... no... not really.
- You said so nice things to me.
- Ühüm... Vévévévéé... wait! I was able to speak English last week!?

Ma meg voltam biokémia előadáson, ahol az alkohol metabolizmusáról volt szó, meg az alkoholizmus biokémiai vonatkozásairól. Negyvenöt perc alatt én még ennyi rossz hírt nem hallottam.

Tegnap életemben először tudományos célzattal ittam. Halál komolyan mondom. A vérnyomás változásait mértük hőterhelés és alkoholos befolyásoltság alatt. Konkrétan két és fél deci vodkát ittam meg húzóra kísérleti jelleggel.

Tudod, mit utálok nagyon? A gurulós bőrönd jellegzetes hangját csütörtökön.

A statisztika a következő. Huszonhárom lány, nulla pirostojás, egy tökönrúgási kísérlet. De én akkor is vízipisztollyal locsolkodom! :D

Hatalmas nagy a kosz és a rendetlenség most a szobámban. Az utóbbi pár héten kicsit elengedtem magam, úgyhogy mikor eljön az ideje, már nem is porcicákkal kell majd megküzdenem, hanem kifejlett, vérszomjas portigrisekkel. Alighanem majd a hátamra kapom a porszívót és olyan szellemírtósan megpróbálom őket sarokba szorítani.

- És hogy halt meg?
- Nem jött rá, hogy ha két ampulla lidocaine nem zsibbasztja le, akkor tíz sem fogja.