Na igen... szóval voltam vizsgázni a két ominózus tantárgyból. Sok szempontból újszerű élményben volt részem. Ez volt például az első vizsgám, ahol esélyem nyílt volna a csalásra. Ez azonban nem vetett fel morális kérdéseket, mivel már gimis koromban többet tudtam fejből, mint amennyi a jegyzetben le volt írva az adott témakörben.
Kicsit meglepett, hogy voltak emberek, akik ebből is meg tudtak bukni...
Na mindegy, mindjárt vizsgaidősuck, készüljünk most már az igazi tantárgyakra!
Nem az zavar, ha valaki hülyeséget beszél, hanem az, ha megingathatatlanul hiszi, hogy érvelése kikezdhetetlen, holott logikája hibás, bizonyítékai pedig a legjobb esetben is szubjektívek, elavultak vagy simán csak hamisak.
Ez annyira XIX. század...
(Kreditet vadászok, holnap bölcsész tantárgyakból vizsgázom és a jegyzetet olvasom. Alighanem erről még fog születni poszt...)
"Aki egész évben tanul, boldogan várja a vizsgákat. Aki viszont csak a vizsgákra tanul, egész évben boldog."
/Egy Medika/
- A történtek fényében természetesen belátom, hogy a döntésem vitatható volt, sőt egyenesen hibás. Ugyanakkor az adott körülmények között a hegyen nem tudhattuk, hogy a műút vajon jó helyre vezet-e. Minthogy az én feladatom pedig az volt, hogy a csapatomat egyben és biztonságban visszajuttassam a megbeszélt rendez-vous pontra, a rossz minőségű, de biztosan célravezető utat választottam és választanám újra.
- ... és te nem születtél vezetőnek?
Mindenki tudja, hogy Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett. Vagy legalábbis őszintén remélem, hogy mindenki tudja... ilyen bátor kiejelentéseket már nem nagyon merek tenni újabban. (Az összeesküvés elméleteket most hagyjuk.) De tudjátok, hogy ki szart először a Holdon? Én tudom.
A kérdés csak az, hogy honnan jegyzek meg minden ilyen faszságot, és miért vagyok képtelen megtanulni értelmes dolgokat.
Megfejtés: Buzz Aldrin
Rengeteg science ficton filmet és sorozatot ismerek. Láttam már furcsábbnál furcsább bolygókat, hihetetlenebbnél hihetetlenebb világokat, extravagáns díszleteket, digitális csodákat. Láttam már a Vulcan ősi kolostorait, a Pandora lebegő hegységeit, Endor dzsungelét, Risa tengerpartját, a Tatooine és Arrakis végtelen sivatagjait, a Naboo és a Romulus kastélyait, Andoria, a Hoth és a Krypton jégbarlangjait, Caprica, Corusant és Trantor metropolisait... még Klendathu óriáscsótányait is... tényleg sok mindent.
Viszont most feledkeztem meg először egy pillanatra arról egy világ kapcsán, hogy az adott bolygót a Földön forgatták, vagy alkották. Ironikus, hogy ezt egy olyan sorozat érte el, ahol majdnem minden bolygó úgy néz ki, mint egy szimpla földi sztyepp vagy préri.
Ez most nagyon geek-esen hangzott?
"Ha nem tudsz továbbmenni, kússz! Ha már kúszni sem tudsz... nos, akkor találj valakit, aki cipel."
Hogyan bátorítsuk érettségiző szomszédlánykánkat rovat
- De akkor is szeretni fogsz, ha megbukom?
- Persze.
- Biztos?
- Persze, hogy biztos. Szerinted eddig az eszedért szerettelek? xD
Rájöttem, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Hajóorvos egy intersztelláris csillaghajón.Szóval akkor lényegében visszakanyarodtam az ovis elképzelésemig, hogy űrhajós. Mondjuk nem ugyanaz a kettő. De író is szeretnék lenni.
Ma megint rámtört az "egyedül döglöm meg" hangulat.
Ja, amúgy idén is felléptem Medikus héten. Ezúttal nem punk bandában, hanem az Unplugged nevű akusztikusban. Nem lett tökéletes, de szerintem nem is rossz.
Egy koliszoba mindennapjai rovat
- Gyere, játsszunk "kit dugnál meg"-et!
A szabályok egyébként roppant egyszerűek. A kettő-négy játékos kiáll az erkélyre, ahonnan remekül rá lehet látni a koli bejáratára, majd véletlenszerű sorrendben választanak egy természetes számot egytől ötig úgy, hogy nem választhatják ketten ugyanazt. Amint ez megtörtént, várnak és nézik, hogy ki jön ki a koliból, azaz "ki kit dugna meg". Az egyes számok a kilépők sorrendjének felelnek meg, aki tehát az egyest választotta, az az első kilépőt kapja, aki a kettest, az a másodikat, és így tovább. Tényleges coitusra persze nem kerül sor, sőt - az esetek túlnyomó többségében még - kommunikációra sem. Az, hogy ki jön éppen ki a kapun, természetesen csak a vakszerencse műve, ami nagy röhögéseket eredményez. All rights reserved.
Igazából annyira mindegy, hogy hányszor fogadom meg, hogy most már tényleg jó kisfiú leszek, és szorgalmas, meg hogy ilyet soha többet, meg minden...
Holnap megint zh, én meg megint most állok neki. Mert kialvatlanul megbukni jó! Yay...
Ha nem tudod egy mondatban összefoglalni, hogy mi a munkád jelentőssége úgy, hogy egy hatéves is megértse, akkor sarlatán vagy.
És kurvára nem vagy hasznára az emberiségnek, úgyhogy leszel szíves gyorsan elszégyellni magad, majd nem venni többet levegőt, hogy több jusson a hasznos embereknek. Kösz.
Voltam ma egy ballagáson. Az van, hogy az iskolai rendezvények és ünnepélyek egész egyszerűen szarok. Idegesítőek, erőltetettek, bénák, és a legjobb esetben is unalmasak. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetérthetünk. Na de mi lenet ennek az oka? Én három lehetésges magyarázatot látok.
(i) A rendezvényszervező pedagógusok gonosz zsenik, és a lehető legkommerszebb módon szeretik kínozni és félrenevelni az ifjúságot, egész életükre megnyomorítva őket. (Személy szerint ezt nem hiszem. Ehhez intelligencia és előrelátás is kellene.)
(ii) A rendezvényszervező pedagógusok olyan szinten idióta barmok, hogy örömmel szerveznek ilyen tortúrákat, mert hiszik, hogy ez szép, jó és megható. Tartózkodnak mindennemű újítástól, hiszen remekül érzik magukat e szűk keretek között, ahol mindent meg tudnak alkotni, ami - szerintük - egyúttal jó is. (Szerintem ez a legszomorúbb eshetőség mindközül.)
(iii) A rendezvényszervező pedagógusok kiégett lúzerek, akik egykoron azt hitték magukról, hogy kreatívak - némelyikük talán még azt is, hogy művészlélek -, majd mikor rádöbbentek, hogy ez kurvára nem így van, jobb híján* maradt a tanári pálya... (Tapasztalataim alapján ez tűnik valószínűnek.)
* És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tanári pálya rossz, meg hogy aki nem tudja, az tanítja. Én tisztel(t)em a tanáraimat. Legalábbis azt a keveset, akiket a mai napig tisztelek, mert okosak voltak, értelmesek, karizmatikusak és fel tudták bennem kelteni az érdeklődést bizonyos tantárgyak iránt (Így lettem előbb töriszakos, majd orvostanhallgató. Köszönöm Árpi bá, Vály tanárúr és Farkas tanárúr!) Én ezzel csupán azt a szomorú tényt szeretném hangsúlyozni, hogy manapság az megy pedagógusnak, akit nem vesznek fel máshova. És azt, hogy azoknál a német kistanároknál, akik az én időmben végezték a vizsgaoktatásukat a gimiben, már akkor jobban tudtam németül...
Ja, amúgy én is utálom, ha római számokat írnak le kis latin betűkkel, de annyit láttam ezt a megoldást tankönyvekben mostanság, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Tudtátok, hogy Ronald Reagan még színész korában nem kapta meg a The Best Man című film főszerepét? Elnökjelöltet kellett volna játszania és azt mondták neki, hogy "Reagan doesn't have that presidental look."
Bassza meg, ha én ezt elmesélném... Ez a hónapban a második éjszakám, amit mindennemű alvás nélkül töltök. Kicsit szégyellem is magam, de újra megtenném. Majd mesélek. Talán.
Könyörgöm, valaki magyarázza már meg nekem, hogy mit keresnek 15-17 éves fiatalok hétköznap délelőtt tizenegykor a plázában és a belvárosban! Minden nap. Tömegével. Az egy dolog, hogy én ellógom egy-egy előadásomat, de amikor én voltam annyi idős, még kötelező volt iskolába járni. Lemaradtam valamiről?
Megvilágosodtam! És ahogy az ilyenkor lenni szokott, el sem tudom képzelni, hogy lehettem ilyen vak eddig. Az összes darab itt volt a szemem előtt, csak össze kellett őket illeszteni.
A sok-sok megfigyelt furcsa viselkedési mintázat, amit nem tudtam mire vélni, ma végre hipotézissé forrott össze, ami így szól: a tüccereknek olyan az alternatív zene, mint ördögnek a szenteltvíz.
Nem tudom, mi lehet az oka. Én a váratlan ritmusváltásokra és a nem-kommersz dallamvonalra tippelek, de az biztos, hogy kegyetlen szarul érzik magukat tőle a kis csírák.
Azt tudtam eddig is, hogy nem értik a blues lüktetését, és nem értékelik a rock'n'roll szellemiségét, de hogy pár másodperc alatt a falat kaparják bármelyik Muse remekműtől... Mondjuk most már azt is értem, miért roppant össze gólyatáborban az egyik tüccerlány egy Kispál szám alatt. Hú, ő aztán rendesen kiakadt! Öröm volt nézni. És az orra alá dugni a fesztivál-karszalagokkal borított alkaromat, mikor azért kezdett hisztizni, hogy szervezőként intézkedjek a "rendes zene" ügyében.
Jó napom van :D
"- Szóval egy kis félreértés, mi?
- Egy kis félreértés? Galillei és a pápa között volt egy kis félreértés..."
"- Nem jöttök ki egymással?
- Észak és Dél-Korea nem jönnek ki egymással. Mi utáljuk egymást."
Nagyon szeretee... nem, nem is szeretem, hanem imádom a Ska-t, mert...
- a rock'n'roll karibi kistestvére,
- a punk ősi ivócimborája,
- és nem hogy tolerálják az idióta, minden koreográfiát nélkülöző mozgást, amit magaménak mondhatok, de el is várják.
Az ember szívéhez a máján keresztül vezet az út... de inkább kerülné ki!
Tetszik, hogy süt a nap. Tetszik, hogy kellemesen álmos és fáradt vagyok. Tetszik, hogy alig hat órája keltem fel, de már bennem van tizenkét felesnyi minőségi pia. Tetszik az egész banda által dedikált Paddy and the Rats cd-m. Tetszik az összes többi autogramm, amit adtam és kaptam. Tetszik a közös képem Badár Sándorral, ami azután készült, hogy felkonferáltam olyan igazi dumaszínházas módon. Tetszik, hogy szép az idő, és tetszik, hogy talán, tényleg nagyon csak talán, de esetleg van esélyem egy gyönyörű, aranyos, lánynál, aki tudja, ki az a Kurt Vonnegut.
Hát nem szép az élet?
- Most miért beszélsz velem úgy, mintha egy részeg vadállat lettem volna tegnap este?
- Mert egy órán keresztül beszélgettetek egy lánnyal franciául teljes egyetértésben.
- És?
- Te nem tudsz franciául...
Mentségemre szóljon: azért annyit tudok, hogy "J'aime ton true, ma petite fleur. Vous le vous cusher avec moi, ce soir?" Úgyhogy parce que j'ai le jeu, mes iennes... xD