Ma volt nálunk az International Food Day, ami nagyon király dolog. Mert a különböző népek és kultúrák ételei ugye nagyon érdekesek tudnak lenni, de az éttermekben szart adnak az eredetihez képest. A világot körbeutazni és mindenhol megkóstolni a helyi specialitásokat meg költséges. Ehelyett az egyetemünkön tanuló külföldi hallgatók ilyenkor megfőzik hazájuk legjellemzőbb fogásait, mi meg jól kipróbáljuk őket.

Idén szerencsére okosabb voltam, mint tavaly és nem vertem el az összes kajajegyem amerikai almáspitére. A kínai asztalnál kezdtem, ahol megbizonyosodhattam arról, hogy az éttermekben tényleg szart adnak az eredetihez képest. Nem tudom pontosan, mit ettem (talán jobb is), és az ízvilág ugyan hasonló volt a kínai kajáldákéhoz, de a fíling összehasonlíthatatlan. Megmondom őszintén, tudják mitől döglik a légy. Ezután a japánokat látogattam meg, ahol szusit ettem. Kifejezetten finom volt, de ha egész életemben nyers halon, algán és rizsen kéne élnem, tuti harakirit követnék el. Később átballagtam a szaud-arábiaiakhoz, ahol lecsúsztam a sültcsirkéjükről, viszont életem egyik legjobb süteményével lettem gazdagabb. Egyszerűen leírhatatlan. Csakúgy, mint a kávéjuk... attól konkrétan a fülem kettéállt. Nálam a mai nap győztesei egyértelműen ők voltak, pedig még nagyon nem voltam a végén. A nigériai húsostáskától viszont óvakodjatok: a zebra nem olyan finom, mint gondolnátok. Csak viccelek, biztos nem zebra volt, és a banános sütijük kárpótolt egy picit. Kis pihenő után a bolgár asztalnál találtam magam. Bureket (nem tudom, ők hogy hívják, de a horvátok bureknek szólítják az adott ételt) szóval bureket már ettem, de nagyon régen, úgyhogy egyszerűen nem hagyhattam ki. Aztán megdobtam a dolgot még egy kis csebabbal és valami tzatziki szerű salátával, ami viszon savanyú uborkát is tartalmazott. Záróakkordként lengyel testvéreinknél ettem (akik amúgy nagyon jófejek voltak) egy savanyúkáposztából és húsból álló isteni valamit, meg mézes sütit. A humusz viszont fertelmes... pfej!

Kicsit azért sajnálom, hogy az indiaiakhoz, a törökökhöz és a norvégokhoz már nem jutottam el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.