Amúgy én csak mostanában lustultam el ennyire, a gimnáziumból csak egyetlen nagyobb szabsú lógásomra tudok visszaemlékezni... amiből véletlenül kettő lett. Töriszakon tengettem ugye az életem, de voltam annyira hülye, hogy felvegyem a kémiafakultációt.
Na most azokon a hajnali órákon két féle ember volt jelen: sok okos, meg egy vakmerő - személy szerint én. Tényleg, annyira sík voltam kémiából annak idején, hogy a legegyszerűbb számítási feladatokat se tudtam megoldani, ezért külön élvezet volt mindenki számára, amikor engem szóllítottak a táblához. Ilyenkor mindig csak álltam ott, mosolyogtam és jelentőségteljesen vakartam az államat, mintha tudnám én, hogy mit kell csinálni, csak azon gondolkodnék, melyiken induljak el a számtalan lehetséges út közül...
Na mindegy, ezzel csak a körülményeket akartam érzékeltetni. Szóval történt egyszer tizenkettedik vége felé, az utolsó előtti órán, hogy egy kisebb csoda folytán éppen jól álltam kémiából a jegyeimet tekintve. Úgy emlékszem azért, mert volt egy nagyobb kaliberű szóbeli vizsga, ahol a csillagokat is le-stand-upoltam az égről... Tehát egész jól álltam, már csak egyetlen dolgozat lett volna hátra, én meg úgy gondoltam, mindenkinek jobb az, ha nem kockáztatom egyszerre az átlagomat és még egy megaláztatást, úgyhogy nem mentem be megírni, lógtam.
Egy héttel később vidáman baktattam a terem felé, abban a biztos tudatban, hogy már senki és semmi nem árthat nekem, mikor azonban odaértem, észre kellett vennem, hogy mindenki a füzetébe vagy tankönyvébe mélyed, és erőteljesen izzad.
- Hát ti micsináltok? - Kérdeztem meglepődve.
- Micsinálnánk? Tanulunk a dolgozatra...
- De... ti múlthéten írtatok dolgozatot, nem?
- Nem, elhalasztottuk, most írjuk.
- Hmm - gondolkodtam el egy pillanatra -, hát akkor sziasztok!
Sarkon fordultam, és elmenekültem az iskola lehető legtávolabbi zugába. Szép idők.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
clark.kent 2010.06.02. 22:21:54
Hidd el, mindig van :)
