Éppen az Élettudományi központban ücsörögtem friss, forró és iszonyatosan édes kávémat szürcsölgetve, amikor lehuppant a szemközti székre. Végigsimított tüsi haján, majd rám emelte fürkésző, hideg felsőbbrendűséget és büszke kívülállóságot sugárzó, mégis mélybarna szemeit.
- Kávé? – Kérdezte olyan tenyérbemászó hangsúllyal, mintha minimum az anyám lenne.
- Több benne a cukor, mint a kávé… - kezdtem, de nem hagyta, hogy mentegetőzzek.
- Piros tornacipő? Tudod, azt várná az ember, hogy kettőnk közül neked legyen stílusod, erre…
- Hé! Nem vagy te egy kicsit pimasz ahhoz képest, hogy tízéves vagy?
- Tíz és háromnegyed – javított ki. – De a kor amúgy sem számít, itt most elvekről van szó.
Igyekeztem annyira keményen állni a kis taknyos sziklaszilárd tekintetét, amennyire csak tőlem tellett, amikor szöget ütött valami a fejemben.
- Tudod, én úgy emlékszem, hogy szégyellős kisfiú voltam.
- Mert a világuralomról dédelgetett terveink pont erről árulkodnak, igaz?
- Úgy értem, nem mersz bemenni a boltba, ha tíz deka sajtot kell kérni az eladótól… - mondtam gonoszan. Igazság szerint felbecsülhetetlen mértékű helyzeti előnyben voltam, mert – ha régről is, de – ismertem a kis tökmag gyermeki lelkének minden rezdülését, vágyát, félelmét… Sőt, a legtitkosabb álmait is – még ha ezekről sajnos újabban hajlamos is vagyok megfeledkezni. Valahogy olyan érzés volt most vele szemben ülni, mint amikor az ember olyan filmet néz, amit egyszer nagyon, nagyon, nagyon régen, kiskorában látott már: talán nem is emlékszik rá, a jelenetekre meg biztos nem, de néhány párbeszéd, néhány érzés több mint ismerős; egyből visszarepítik a múltba és úgy éli meg, mint annak idején, gyermekkorában.
Na de láttam, hogy elgondolkodik, ezért úgy éreztem, ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy egy kicsit még megpiszkáljam az önérzetét:
- És attól, hogy elolvasol egy könyvet Napóleonról, még nem lesz belőled császár.
Erre aztán dacosan rám nézett, majd lassan belekezdett mondandójába.
- Elképzelhető, hogy nem szeretek idegenekkel beszélni, de te én vagy, vagyis, hogy én egyszer te leszek… Úristen, hol rontom majd el? – vigyorodott el olyan aranyosan, ahogy egy tízéves fiú csak el tud vigyorodni. – Magamnak meg csak kioszthatok pár seggberúgást! Azt is tudom, hogy valószínűleg nem lesz belőlem császár, de mi lett belőled?
- Orvostanhallgató – feleltem, mire ő majdnem leesett a székről.
- Azt meg hogy? – Kérdezte, de még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta is – úgy értem, egész pontosan mióta is álmodozunk mi arról, hogy orvosok leszünk?
- Nem túl rég.
- De akkor hogy? Vagy miért?
- Nézd, tízéves vagy…
- Tíz és háromnegyed.
- Hjaj – sóhajtottam. – Nézd, tíz és háromnegyed éves vagy és ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt válaszolod, hogy császár vagy diktátor. Van egy kis isten-komplexusod, nem?
- Ja.
- Na, azt remekül tudjuk majd itt kamatoztatni. - Vagyis tudnánk, ha nem buktam volna meg anatómiából, gondoltam, de jobbnak láttam ezt nem az orrára kötni szegénynek. Világ életében kitűnő volt, úgysem értené.
- Hmm… fura egy hülyegyerek lett belőlem – kezdte. - Úgy értem, marhára nem olyan, mint amire számítottam… vagy amilyet legalább el tudtam volna képzelni, de… alapvetően tetszik a dolog. Kifejezetten tetszik – mondta mosolyogva, és feltápászkodott a székről, hogy dolgára indulhasson. – Csak így tovább! Szia!
- Szia! – Köszöntem neki. – De Balázs!
- Igen? – Fordult vissza Kicsién.
- Ha ne adj’ Isten hetedikben egy lány megadja neked a telefonszámát, tedd meg nekünk azt a szívességet, hogy nem a hidegfúzió kilátásairól kérdezed, hanem elhívod egy kakaóra, jó?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sargabogre 2010.05.30. 08:38:13
clark.kent 2010.05.30. 09:58:39
Nekem van fekete, piros, meg egy fekete bőr, meg volt egy kék, de az leszakadt a lábamról :D