A kezembe akadt ma egy öngyújtó szikrakeltő akármicsodája. Ennek örömére persze párszor megrázattam vele az ujjbegyem bőrét, amikor eszembe jutott, hogy nem azért tanulok én anatómiát, hogy ezen a ponton megálljak. Oldalra fordítottam hát gyorsan a fejem, ami által tapinthatóvá vált a nyakamon a musculus sternoicleidomastoideus. Eredését és hátsó tapadását kitapintva aztán megkerestem az Erb-féle pontot, ahol a gerincvelői ágakból származó nyaki idegfonat (plexus cervicalis) felületes érző ágai kilépnek. Miután megtaláltam a kérdéses pontot (nyomása enyhe fájdalommal jár, lévén érző idegek haladnak át), hozzáillesztettem a szikrázó kis szarságot, és beleeresztettem egy impulzust...
Aki esetleg kételkedne benne, hogy az idegek léteznek, és hogy tényleg elektromos jeleket továbbítanak, ne tegye. A nyakam közepén eleresztett impulzus konkrétan a fülkagylómban okozott fájdalmat (vagyis a központi idegrendszeremben okozta, csak az a meg azt hitte, hogy a jel a fülkagylómból érkezik), azt mutatva, hogy minden valószínűség szerint megtaláltam a nervus auricularis magnust.
Medikusnak lenni jó!
Update: újra elvégezve a kísérletet, elképzelhetőnek tartom, hogy inkáb a nervus occipitalis minort találtam meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.