Mert a régi szép időkben ez úgy nézett ki, hogy megittam a magam kis alkoholmennyiségét, és amikor elvesztettem a kontrollt, ösztönösen hazaindultam. Búcsúbarack és teleport haza.
Pár hónapja azonban a kritikus érték elérése után tovább élem a világomat, miközben olyan szintű emberi interakcióra vagyok képes, hogy tíz emberből kilenc elhiszi, hogy józan vagyok. Én meg persze nem emlékszem semmire, jópár órával nem tudok elszámolni.
Eddig az alkohol-dehidrogenáz enzimet istenítettem, de rájöttem, hogy egyrészt gonosz jószág, másrészt meg bennem már nem is jelentős a működése. Eljutottam arra a szintre, hogy megiszom öt felest, a CYP* enzimeim meg röhögnek egy jót a májamban. Kurvára be vagyok fosva.
* Alapvetően az alkohol-dehidrogenáz kezdi el lebontani az etanolt, úgy hogy acet-aldehidet csinál belőle (ettől vagy másnapos). Ez az enzim azonban elég gyenge, ezért ha sokat iszol, bekapcsolnak a citokróm p450 enzimszupercsalád enzimei (CYP enzimek), amik ugyanezt teszik, sokkal durvább mértékben. Ezért kell "bemelegítened" a bulik előtt. Ez az alkoholizmus első stádiuma. A második az, amikor már rendszeresen kiesnek órák, ha iszol. Én jelenleg a harmadik stádiumban járok, a negyedik pedig a masszív alkoholfüggőség. Mellékesen jegyzem meg, hogy a májcirrózis kialakulásához bőven elég másfél év. Le kell állnom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
