Azt hiszem, ma végleg sutba dobhatom a - tulajdonképpen már eddig is csak légbőlkapott, ámde jól csengő - mondatot, mi szerint az én szülinapom (ami holnap lesz) csillagászatilag, meteorológiailag és minden elképzelhető módon a nyár hivatalos határa. Amikor ma reggel kinéztem az ablakon és megpillantottam a gyönyörű hófedte tájat és a nagy pelyhekben szállingózó havat, kis híján sírógörcs tört rám és elkezdtem lehámozni magamról a tornacipőmet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.