Észrevette már valaki*, hogy az olyan történetekben, amik arról szólnak, hogy a főhős tök egyedül marad - legyen ennek oka világégés, vírus, lakatlan sziget, vagy akármi más... szóval az ilyen történetekben lényegében mindig kiderül, hogy a főhős mégsincs tök egyedül.***…
Ma kísérleti jelleggel fordítva feküdtem az ágyamban, de ezzel csak azt értem el, hogy leestem róla, mikor hajnalban megpróbáltam a fal felé fordulni.
Igazság szerint most már csak egy időgép és rengeteg csoki menthetné meg a vizsgaidőszakomat a teljes és totális katasztróától. Csokim van, időgépem nincs.
... de nem baj, mert amikor jövőre egy tök másik város, tök másik egyetemén hallgatok majd közgazdaságtant vagy bölcsészetet, mennyit fog már dobni a "rejtélyes-idősebb-menőcsávó" imázsomon, hogy egy csomó mindent meg tudok nevezni latinul is!?